• 2016. december 21., szerda

    Ránéztem erre a malackára, és megszólalt bennem egy hang, és ezt kérdezte

    Nézem a képet.
    - Alszik? - kérdezi a bennem élő kisgyerek.
    Meglepődve fordulok a belső hang felé.
    - De ugye nem beteg? - jön a következő kérdés.
    Most mit mondjak neki?
    Öt éves és imádja a sonkás-májkrémes kenyeret.

    Hirdetés


    - Nem, nem beteg.
    - Helyes. Akkor alszik. Ha felébred, játszhatok vele?
    Jesszusom, ez csak egy kép a monitoron!
    Hogy akar játszani vele?!
    Ábrándozva nézi a malacot, én addig gyorsan átfutom mellette a szöveget.
    Egyben sült malac, karácsonyi újévi receptek, sütéshez előkészítés, tovább gombra kattintva még képek, még több tipp és pontos...
    - Meddig alszik? Unatkozom.
    Most kéne elmondanom neki.
    Hogy nincs értéktelen élet.
    Hogy a reklámok hazudnak.
    Hogy a rajzfilmek hazudnak.
    Hogy mi felnőttek is mind hazudunk.
    Hogy olyan világba született, ahol a gyilkolás hétköznapi hagyomány és ahol mind közül a legnagyobb mészárlásra a szeretet ünnepe ad okot.
    Hogy hiába született egészségesen, mostanra vak lett és süket, mert annak nevelték.
    Igen, most elmondom neki!
    De késő.
    - Szeretem ezt a malackát… - mondja ásítva, majd eltűnik bennem.
    - Én is szeretem - suttogom magam elé nagy sokára, még mindig a képet nézve, pedig már alig látom a könnyeimtől.
    Itt volt, felébredt és én hagytam tovább aludni...

    Hirdetés


    Így még harmincöt évig fog sonkás-májkrémes kenyeret majszolni mielőtt rájön: az állatokat másként is lehet szeretni, mint ahogy tanulta.
    De akkor végre rájön.
    Rájön és boldog lesz.
    És vegán.

    ****************************************************************
    🎄 Békés, áldott vegán ünnepeket kívánok Mindenkinek <3