Rágod a körmödet? A pszichológusok döbbenetes dolgot mondanak a lelki hátteréről

Be kell ismernem valamit. Szenvedélybeteg, kényszerbeteg, béna, gyenge sz@r vagyok!


Nem, nem a szerencsejátékra szoktam rá, és nem lettem kleptomániás sem újabban, de a jól csengő endometriózisom mellé, begyűjtöttem egy onychophagia nevezetű förmedvényt is.

Hirdetés

Az utóbbi időben szembesülnöm kellett azzal, hogy kényszercselekszem, azaz a körmömet és a körülötte levő bőrt rágom, piszkálom, simogatom, tépkedem, csesztetem. Ha pedig odafigyelek, hogy ne tegyem, az is előfordult, hogy azon kaptam magam a számat rágom helyette. Ijesztő!

Ezt a világon 10-15 éve betegségként diagnosztizált kényszercselekvést ma már pszihológusok, pszihoterapeuták gyógyítják, csak úgy mint az egyéb kényszerbetegeket, mint a hajtépők (trichotillomania), vagy a folyton kezet mosók. Egy weboldalon olvastam, hogy régen a kényszerbetegek a máglyán végezték. Eddig is sokat vicceltem azzal, hogy régen máglyán végeztem volna, úgyhogy ezt olvasva azért kicsit nevettem. :)

A köröm rágás a világon hatszáz millió embert érint, így nem érezhetem magam egyedül a problémámmal, ugyanakkor ez nem is vígasztal.

Hogy őszinte legyek, nem is olyan újkeletű dolog ez, már gyerekkoromban is megkeserítette az életemet ez a rossz szokás.

A felnőtté válásig minden harmadik gyermek átesik ezen, kinek elmúlik, kinek nem…

Nekem nem múlt el, mert emlékszem még tizenévesen is  folyton rejtegettem a kezeimet a villamoson-buszon, és nagyon de nagyon szégyelltem magam miatta.

Sajnos nem tudom pontosan mikor alakult ki, és arra sem emlékszem, hogy végül milyen módszerrel sikerült leszoknom róla.

Bár az utóbbi években is előfordult, hogy a számba vettem a kezem, de nem volt annyira sűrű, és zavaró, hogy jelentőséget tulajdonítsak neki. Igaz, kisebb-nagyobb megszakításokkal de szinte mindig műkörmöm volt. A praktikussága miatt szerettem, de kétségtelen tény, hogy műkörmök mellett valóban le van korlátozva ez a rettenetes szokás.

Most, amikor már felnőtt fejjel szembesültem vele, hogy ismét felül-kerekedett, sőt elhatalmasodott rajtam ez a betegség tünet, elkezdtem utána olvasni a miérteknek. Hozzá kell tennem, most korántsem annyira rossz a helyzet mint gyermekkoromban. Az önkontroll és a szégyenérzet kombója megfelelően működik, így most nem okoz különösebb esztétikai problémát. A körmeimre nem igazán jelentek veszélyt, ami most inkább jellemző, az-az, hogysokszor kapom magam azon, hogy elindul a kezem a szám felé. Szerencsére azonnal vissza is teszem, természetesen magamban summázva a tényeket: nem hiszem el már megint rágni akartad Mária?!

Ami most jellemző, hogy a hüvelyk és a középső újammal símogatom, piszkálgatom a nagy újamat. Ez sem sokkal jobb, ez a visszafogottság pedig csakis annak köszönhető, hogy már felnőtt vagyok, és ráadádul NŐ!!!!!

A lényeg, hogy ez jel, és megfejtésért kiált!

Kicsit utánaolvasva kiderült, hogy a hajtépés és játékszenvedély mellett a cselekvések sámolása, az anorexia, és a kényszeres vásárlás is ebbe a betegségkörbe tartozik. Gyermekkoromban emlékszem “számolós” és “vonalranemlépős” korszakra de ezek szerencsére elmúltak, anorexiás sajnos már voltam, és be kell valljam a ruhás szekrényem mérete is kezd botrányos méretűvé válni.  Azt hiszem tényleg itt az ideje magamba mélyednem, és elgondolkoznom, hogy mit-miért…

Hiszek abban, hogy a testünk és a lelkünk össze van kötve, így kihatnak egymásra. Ha a lélek nincs rendben, a testünk sem működik megfelelően.

Ezt nem mindenki fogadja vagy hiszi el, holott a mindennapi való életünkből hozott példák is ezt bizonyítják. Sokan amikor idegesek, fizikai tüneteket is produkálnak. Izzadni kezdenek, megemelkedik a vérnyomásuk, gyorsabban ver a szivük, hasmenésük van, vagy esetleg gyomorfájásra panaszkodnak. Gyomorideg. Ugye ismerős? Amikor szerelmi bánatod van. Nincs étvágyad, erőtlen vagy. Ha rosszul alszol majdnem biztos, hogy félsz valamitől, sztresszes vagy. Lelki dolgok, méghozzá testi tünettel.

A lélek a betegséggel hívja fel a figyelmünket arra, hogy valami nem stimmel, van amin javítanunk kell. Ennek tudatában, és mivel egy próbahetet adva magamnak nem jött a várva várt eredmény (azaz nem sikerült abbahagynom önmagam piszkálását) még nagyobb érdeklődéssel vetettem magam a témába!

A körömrágás legtöbbször gyermekkorban alakul ki, de bármikor visszatérhet. Okozhatják ijesztő filmek-mesefilmek, a felnőttek közötti konfliktus, sztresszes életmód. Lelki okai a szorongás, a félelem, önértékelési zavar. Félhet az egyik szülő elvesztésétől, bizonytalanságtól. A gyermek félhet attól, hogy a szülei nem lesznek ott amikor felébred, vagy nem mennek érte, de jelezhet dühöt is valamelyik hozzátartozója iránt!

Bővebben itt olvashattok róla:  Körömrágás gyermek korban!

Az olvasottak alapján van amiben magamra ismertem. Mint már említettem nem emlékszem pontosan a gyermekkori miértekre.  Arra viszont igen, hogy kétszer is előfordult, hogy tizenegy-két évesen az iskolai nyári táborból a vasútállomásra megérkezvén nem várt senki. Elnézték a dátumot, efelejtették. Mikor melyik…Ők otfelejtettek, én viszont ma sem felejtem el azt a napot..Bizonytalanság? Félelem? Olybá tűnik.

A szüleim nem bántottak minket, egy-egy kellő pillanatban lesújtó, természetesen jogos és nevelő célzatú atyai pofontól eltekintve! Ettől függetlenül igen, emlékszem a családban kialakult feszültségekre is…És arra is, hogy a négy éves koromban születő öcsém érkezése mennyire felforgatta a lelki világomat. Balgaság lenne azt állítani engem már nem szerettek, de a mellőzést megéreztem, ami később sem nagyon állt helyre… de ez azt hiszem nem ide tartozik…

A felnőtt kori körömrágás szintén belső feszültségről, félelemről, idegességről árulkodik. Utalhat egy fajta belső bizonytalanságra is, jelölhet önbizalomhiányt, úgy érzed nem tudsz megfelelni az elvárásoknak vagy nem vagy képes kézbe venni a saját életed. Jelölhet érzelmi elfolytást, akár az agresszivitás elfolytását is.

Bingo. A magam példáját néve az első ami lehetséges okként beugrik, az a már fentebb említett kedvec betegségem, az endometriózis.  Az-az endometriózis, amivel már sikeresen megküzdöttem, de életem végéig együtt kell élnem a kiújulásának lehetőségével.

A felszínen igyekszem elnyomni a félelmeimet, a családban-barátok közt ha feljön erről a szó tartom bennük a lelket, és nem hagyom, hogy sajnáljanak, vagy féltsenek. Igyekszem önmagamban plántálni a jót, és azt, hogy nem lesz semmi baj, és azonnal elnyomom az alkalmanként rámtörő gondolatát is annak, hogy újra beteg lehetek. Elnyomom, de úgy látszik a lelkem nem nyugodt teljesen, tudat alatt szorong. Na, most már ezt is tudom, majd dolgozunk rajta!

A többit lehetséges okon még át kell rágnom magam..Pff, jaj ez most ebben a szövegkörnyezetben egy igazán morbid hasonlat! :)


Hirdetés
A leszokásra rengeteg ötlettel tudnak szolgálni, mint:

-gyógszeres kezelés ( na kösz, azt biztos nem. hogy helyette kapjak három másik bajt?)

-ragtapasz ( ja nemár…tök gáz. aztán meg magyarázkodhatok, hogy ekkora béna vagyok meg, hogy tegnap sokat főztem? )

-stresszlabda ( ez lehet jó, de nekem valahogy nem begyere)

-rendszeres manikűr ( ez jó lehet, de kinek van erre ideje? )

-környezetváltozás-nyaralás ( nekem nem vállt be, ugyanúgy piszkáltam..a problémák, még ha csak az agyadban is, de veled mennek nyaralni is)

– kend speciális büdös körömlakkal-krémmel, erőspistával ( a büdös krémről azt olvastam hamar lejön, az erőspistát meg szeretem :)  )

-műköröm ( nőknek megoldás lehet, de most elképzeltem pl egy autószerelő műhelyben dolgozó szakit a műkörmökkel. Gurulok! )

-a kedvencem:- Hordj kesztyűt ( naszuper. és nyáron?? )

A megoldás szerintem: Rá kell jönni, hogy mi lapul a háttérben, és meg kell oldani a problémákat. A műkörömmel csak tüneti kezelést érünk el, a probléma megmarad! Egyedül, szakemberrel, baráti beszélgetéssel, meditációval, hypnózissal, kinek mi a lehetősége, de ami biztos, hogy végleg elfelejthessük először a lelket kell helyre tenni..

Egy biztos, nem lesz könnyű. Én azért is írtam le, mert reméltem ha kiírom magamból jobb lesz, és ez most terápia és egyfajta fogadalom is egyben.

NEM LESZ KÖNNYŰ!

A bejegyzés megírása alatt is az egyik újammal végig piszkáltam a körmömet..:(

Szóval ismétlem: nem lesz könnyű… de ha megoljuk, azt jelenti felülkerekedtünk a lelki sérelmeken!

Minden tízedik ettől szenvedő felnőtt társam! Hajrá!

FORRÁS 

Hirdetés