Nagy értékű telefont találtam, felhívtam az 'Apa' nevű valakit, aki nem mindennapi " meglepetésben " részesített a becsületességemért..


A múlt hétvégén két telefont is találtam. Az egyiket szombat hajnalban, munkába menet, a másikat vasárnap késő este egy haveri összeröffenésből hazafelé tartva.

Első telefon esete: egy szökőkút mellett árválkodott. Megfogtam, zsebre vágtam és amint az óra emberi időt ütött, hajnal ötkor még sem akartam a tulajdonost zaklatni, nyolc óra után pár perccel felhívtam az „Apa” névvel elmentett telefonszámot. Mondjuk megdöbbent, hogy egyik esetben sem volt legalább egy biztonsági zár a telefonon, de ez most nem is lényeg. A telefon egy Samsung S6 Edge Plus volt. Apuka sokadik csengésre veszi csak fel. Közlöm vele ki vagyok és mit is szeretnék. Leüvöltötte a fejemet, mindenféle tolvaj senkiházinak elhordott, majd követelte a címet, hogy hová jöhet érte. Megadtam, bár a bunkósága után nem éppen jó szájízzel. Fél órán belül ott is volt. Személyesen is elég arrogánsan viselkedett, bár azért kicsit visszább vett az arcból, hogy nem valami kis zöldfülű kistakonnyal van dolga. Elnézést ugyan nem kért, de miközben felkapta a készüléket az előttem heverő pultról egy köszönömöt elmormogott az orra alatt.

Hirdetés


Második telefon esete: egy komplett hátizsák hevert egy padon. Sehol senki, ezért felvettem és hazavittem. Benne pénztárca, némi készpénzzel, iratokkal és egy Huawei telefonnal. Hát boldog ugyan nem voltam az előző eset után, hogy már megint én botlottam bele valami elhagyott vacakba, de korrekt ember lévén úgy döntöttem másnap személyesen visszaviszem a tulajdonosához. Telefonálhattam volna, mert ez a telefon sem volt semmiféle módon védve, de későre járt. Hétfőn szabadnapos voltam, ezért a délelőtt folyamán még is csak felhívtam az illetékest az „Otthoni vezetékes” számon, hogy ne menjek feleslegesen. A srác vette el, aki elhagyta, nem győzött hálálkodni és közölte, hogy otthon van, délutánra megy csak dolgozni, de eljön érte. Kértem ne fáradjon, úgy is a szokásos biciklizésem következik, útba ejtem. Így is tettem. Egy roma fiatalember jött elém, cseppet sem barátságos környéken. Hálás volt, vállon veregetett, nem győzött köszönömöt nyilvánítani és a ragaszkodott hozzá, hogy a szemközti kocsmában meghívhasson legalább egy üveg sörre. Így is tett. Váltottunk pár szót, de ott is többször megköszönte, hogy mindent, még a pénzt is visszaadtam, a becsületemről áradozott. Hát ilyen is van!


Hirdetés
Az alábbi gombbal tudod ezt az elgondolkodtató történetet megosztani: