Akkorát fékezett a BKK sofőr,hogy a terhes feleségem elesett, és a kisbabánkat elveszítettük


Nem most történt, de csak most vagyok képes róla írni.. Egy szép délután, heringjárat volt, 4,5 hónapos kismamaként próbáltam helyet foglalni, de amikor kérdőn néztem az emberekre, inkább elkapták a tekintetüket, és ültek tovább. Már megszoktam,pár hónap alatt, hogy az embereket nem érdekli ha valaki terhes, és el is fogadtam..Én nem fogok tudni senkit megváltoztatni...

Ahogy utaztunk, és közeledtünk az Oktogon felé, a buszvezető intett a szemből érkező kollegájának, és egy pillanatra oldalra is fordult, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy az előtte haladó kocsisor hirtelen fékezését ne vegye időben észre. Amikor észlelte a veszélyt, satuféket nyomott.. Több álló ember is elesett, köztük én.. A pocakomban a 4,5 hónapos makk egészséges kisbabánkkal.

Hirdetés
Én nem a földre estem, hanem neki estem a kapaszkodó korlátnak.. Nagyon fájt, zokogni kezdtem. És azonnal éreztem, hogy valami baj van. Leszálltam a következő megállóban, és előtte soha nem érzett érzést éreztem. Olyan alhasi görcsök törtek rám, amit nem tudtam semmihez hasonlítani..

Utóbb kiderült, hogy a sofőr akciójának köszönhetően idő előtt beindult a szülés. Bementem a kórházba, felraktak a CTG-re és közölte az orvos, hogy fájásaim vannak, de megpróbálják visszatartani, hogy ne szüljem meg a gyermekemet. 2 napig próbálkoztak az orvosok, mindent megtettek értünk, a piciért, de mindhiába.. Harmadnap megkellett szülnöm, és a szülés után pár órával életét vesztette a gyermekem. Én azóta egy félember vagyok, nem tudtam feldolgozni, hiszen láttam az én gyönyörű gyermekem minden ép testrészét, a gyönyörű arcát.. A tudat, hogy soha nem beszélhetek vele, nem nevelhetem őt fel, egy életre sebet ejtett bennem.

Emberek, figyeljünk oda egymásra.. Neked lehet hogy kényelmes volt ott ücsörögni, de látod hogy én mit veszítettem? Egy élet bánta a figyelmetlenséget, az empátia hiányát..

Hirdetés