150 kisbabát mentett meg ez a nő, és csak halála után derült fény a szörnyű titkára

Kevesen tudják csak, hogy ez a nő milyen bátor cselekedetet vitt véghez egy olyan korban, amit csak úgy emlegetnek, hogy a legsötétebb korszak, azaz a világháború kellős közepe.

96 éves korában elhunyt Marion Pritchard, a csodálatos embermentő.


Az 1981-ben, a Jád Vásem Intézet által a “Világ Igazai” díjjal kitűntetett holland nő a holokauszt során legalább 150 ember, köztük sok zsidó gyermek életét mentette meg, a sajátját is kockáztatva. Az üldözötteket bújtatta, etette, ruházta. Ebben szomszédjai, ismerősei és a holland ellenállás tagjai is a segítségére voltak.


A Marion van Binsbergen néven született embermentő 19 éves volt, amikor a németek megszállták Hollandiát. Elmondása szerint bátorságát szüleinek köszönheti. Édesapja bíróként dolgozott, és élesen szemben állt a fasiszta eszmékkel, angol édesanyja pedig mély vallásosságra nevelte. Még mielőtt elkezdte volna az üldözöttek segítését, már meggyűlt a baja a megszállókkal. 1941-ben, miközben diáktársaival együtt a szövetségesek rádióadását írták le, hogy a lakosság között terjesszék, rajtuk ütöttek. Marion hét hónap börtönbüntetést kapott, amit le is töltött.

“Addig azt hittem, hogy anyámhoz hasonlóan képes vagyok félelem nélkül élni” – mondta.

Akkor döntötte el, hogy fellép a náci atrocitások ellen, amikor 1942-ben, az egyetemre tartva, tanúja volt, amint a németek kiürítenek egy zsidó gyermekotthont. A zsidókat ebben az évben kezdték deportálni Hollandiából. Összesen 107 000 embert vittek táborokba, közülük csupán 5200-an élték túl a borzalmakat.

“Gyönyörű tavaszi nap volt. Egy olyan utcán haladtam, melyet már gyermekkorom óta ismertem. Egyszer csak azt láttam, hogy a lábuknál, vagy a copfjuknál fogva kisgyermekeket hajigálnak fel egy teherautóra. Megálltam, és nem akartam hinni a szememnek.” – emlékezett vissza Pritchard egy interjúban.

Azt is látta, amint két nő megpróbálja megakadályozni a gyermekek elhurcolását. Végül őket is a teherautóra rakták. Akkor határozta el, hogy minden erejével az üldözöttek segítségére lesz.

Barátai közreműködésével hamis személyigazolványokat szereztek, és búvóhelyeket alakítottak ki. Az élelmiszerhiány ellenére gondoskodtak a bujkálók étkezéséről is. Marion szociális munkásnak tanult az egyetemen, így kapcsolatait felhasználva sikerült olyan családokat találnia, akik hajlandóak voltak zsidó gyermekeket befogadni. Többször élt azzal a módszerrel, hogy megesett leányanyának adta ki magát, és így regisztrált zsidó csecsemőket. Volt olyan csecsemő, akit hónapokig gondozott a sajátjaként, mielőtt befogadókat talált volna számára. Egy zsidó családról három éven keresztül gondoskodott. Fred Polaknak és három gyermekének egy rokona vidéki házában talált szállást. A rajtaütésekre felkészülve begyakorolták, hogy 17 másodperc alatt el tudjanak rejtőzni a padló alatt. A legkisebb gyereknek ilyen esetekben altatót adtak, hogy biztosan csöndben maradjon. Egyszer, amikor a németek egy holland rendőr segítségével házkutatást tartottak, mindenki sikeresen elrejtőzött, így nem találtak meg senkit. A holland rendőr azonban kisvártatva visszatért, mert úgy érezte, valami nincs rendben. Tovább kutakodott és végül rá is talált a búvóhelyre. Ekkor Marion előrántotta kisméretű pisztolyát, és agyonlőtte a rendőrt.

“Ma is megtenném, ha ilyen helyzetbe kerülnék. De ezzel együtt még mindig bánt a dolog.”- mondta Marion.

A holttestet egy helyi sírásó segítségével tüntette el, aki a hullát betette egy koporsóba, az ott fekvő halott mellé. “Csak remélni tudom, az elhunyt családja nem ellenezte volna a dolgot.” – tette hozzá.

Érdekes módon Marion véletlenül találkozott a holland holokauszt leghíresebb áldozatával, Anne Frankkal egy születésnapi ünnepségen. Annét is sokáig bujtatta valaki, de végül rátaláltak, deportálták, és 15 éves korában meghalt.

A háború után Marion egy menekülteknek ideiglenes szállást nyújtó gyűjtőtáborban dolgozott. Ott ismerkedett meg egy amerikai katonával, Anton Pritcharddal, aki később a férje lett. Esküvőjüket is a táborban tartották 1947-ben, és az Egyesült Államokban telepedtek le. Bostonban pszichoanalízist tanult, majd sikeres praxist folytatott. Három gyermeke, nyolc unokája és egy dédunokája született.



Idősebb korában így nyilatkozott :


“A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy igazat kell mondani, és be kell tartani a törvényeket és a tízparancsolatot. 1945-re azonban én már loptam, csaltam, hazudtam és még öltem is.” – mondta Marion egy 1996-os interjúban.

Erica Polak, a Marion által megmentett egyik gyermek Hollandiában maradt a háború után és pszichológus lett. “Az egész családom nagyon hálás Mrs. Pritchardnak. Sohasem leszünk képesek szavakba önteni azt a mély hálát, melyet iránta érzünk.”