1986-ban akkora volt a sugárzás Szombathelyen, hogy kikattant a mérő

Többen azóta is azt állítják, hogy az 1986-os május elsejei zivatar miatt hazánkban épp Szombathelyt és a környéket érte a legnagyobb dózisban a csernobili radioaktív szennyeződés.


1986. április 26-án még senki sem tudta Magyarországon, hogy hajnalban felrobbant a csernobili atomerőmű egyik reaktora. Akadtak, aki pár nappal később a Szabad Európa rádióból vagy az osztrák tévéből kifüleltek ezt meg azt, hogy radioaktív felhőzet érhette el Európát. Arról viszont fogalmunk sem volt, hogy részesei lettünk a világtörténelem eddigi legnagyobb nukleárisenergia-katasztrófájának.

Hirdetés

Mi történt akkor Szombathelyen és a környéken? Ki hogyan emlékezik vissza?
Magam gyerek voltam, verőfényes napsütéses tavaszra emlékszem, amikor térdzokniban, rózsaszín vattacukorral a kézben a zalaegerszegi Alsóerdőn majálisoztam. És arra a rántott húsos vasárnapi ebédre, ahol a család felnőttjei fennhangon viccelődnek azon, hogy bezzeg nem lehetne salátát enni, de ki hiszi el, hogy radioaktív, és mi az a sugárzás, mikor évek óta nem volt ennyire nagy és szép a kiskertben a zöldség. Persze megmosták, a hivatalos csatornákon akkor már legalább ez lejött: megmosva bátran fogyasztható a friss tavaszi termés. Iskolába jártunk, szó sem volt arról, milyen veszélynek voltunk kitéve.

Megvizsgálták a növényeket, mekkora a Nyugat-Dunántúlon a sugárzás
- Nem volt különösebb pánik, de csak akkor értesültünk mi is róla, hogy valami baj történt Csernobilban, amikor május 1-je után reggel dolgozni indultunk, akkor mondta be a Kossuth Rádió. Több nappal a tényleges robbanás után. Nem vettük igazán komolyan, azt hittük, csak duma. Arra emlékszem, hogy figyelmeztettek, nem szabad zöld növényeket fogyasztani, és ne együnk salátát. A polgári védelem egy emberével kimentünk mi is a szabadba, egy mérőműszerrel, kíváncsiak voltunk. Megvizsgáltuk a növényeket, mekkora itt a Nyugat-Dunántúlon sugárzás. Kicsivel határérték fölötti értéket mutatott, nem tűnt vészesnek - meséli G. József, aki akkoriban Zala megyében egy mezőgazdasági gépgyár igazgatója volt. - Aki azonban arra már nem emlékszik, melyik napon is mértek, pedig nagyon nem volt mindegy.

Ma már tudjuk, hogy a radioaktív felhő első része április 29-én érte el hazánkat
A második, nagyobb és töményebb május 7-én. De a hivatalos szervek a valós adatokról hallgattak, várták a szovjet parancsot, ráadásul nem akarták megzavarni a május 1-jei felvonulásokat. Május 4-dikéig sokkal többet nem is tudtunk a katasztrófáról. Azzal nyugtatták a lakosságot, hogy a sugárzás mértéke sehol sem közelítette meg az egészségre veszélyes mértéket.

Hogyan is emlékezik minderre a Vas Népe akkori újságírója, Kozma Gábor?
- Akkoriban mi szinte csak Szabad Európa rádiót hallgattunk, a Kossuthon kizárólag termelési eredményeket olvastak be. Emlékszem, április 27-én, a robbanás másnapján már elhangzott a Szabad Európán egy híradás arról, hogy Svédországban erős rádioaktív sugárzást mértek, de nem tudják, honnan ered. Nálam a vészjelző ekkor bekapcsolt, arra gondoltam, valahol biztos felrobbant egy atom-tengeralattjáró.

Ha jól emlékszem, abban az évben május 1-e éppen egy hosszú hétvégére eshetett, mindenesetre én április 29-én Budapestre mentem, Status Quo koncertre, a régi sportcsarnokban zenéltek. Másnap Budapesten maradtam, ott majálisoztunk. Amikor hazajöttünk, a grazi tévéből kaptuk az első konkrét információkat, döbbenten hallgattuk, hogy az osztrákok már nem engedik iskolába és óvodába a gyerekeiket, eldobják a zöldségeket, nem eszik meg, akkora a sugárveszély.

Csernobil 1986
Csernobil 1986
Fotó: RT.com
A Szabad Európában, mert a magyar híradások még mindig mélyen hallgattak az eseményekről, bemondták, hogy egy amerikai műhold bemérte, hogy Kijev mellett 500 méter magas tűzoszlop ég. 500 méter magas?! Atombombára gondoltam. Kétségbeestünk, mi van.

Akkora volt a sugárzás Szombathelyen is, hogy kikattant a mérő
Másnap már munkanap volt, bementek a Vas Népébe dolgozni. Felvetettem a szerkesztőségben, hogy utána kéne nézni, mi igaz abból, amit a grazi tévében hallani, hogy őrületes nagy a radioaktív sugárzás. A lap vezetése beleegyezett, hogy menjek a téma után, elküldtek a megyei tanácsra, onnan az Egészségügyi Mérőintézetbe. Az egyik munkatárs fogadott. Ott szembesültem vele, hogy akkora a sugárzás Szombathelyen is, hogy kikattant a mérő. Aztán belépett egy kopasz ember, civil ruhában. Bemutatkozott, XY százados vagyok, és letiltotta a kérdezést. Horváth Pali fotóssal voltunk, sajnos ő már nem él. Letiltottak tényleg minden információt. A cikkem nem jelent meg, helyette egy tényeket elhallgató, semmilyen anyagot hozott le a Vas Népe.

Derkovits lakótelep, jobbra a Szűrcsapó utca 20/a-c
Derkovits lakótelep, jobbra a Szűrcsapó utca 20/a-c
Fotó: Baráth Endre / Fortepan
Akkoriban a szabad információforrás a "szájról-szájra" internet volt. Én is mondtam mindenkinek, akinek csak tudtam, a lényeg, hogy egy hét múlva Szombathelyen már mindenki értesült róla, mekkora a baj. Sok óvoda bezárt, iskolába sem vitték a gyerekeket itt a városban. Emlékszem, amikor bementem a Fő térre, a zöldségesnél 2 forintért árulták a salátát, előtte 25 forintot is elkértek a primőr áruért, annyira nem vette senki.

Kozma Gábor szerint sok más mellett ez a katasztrófa okozta a Szovjetunió felbomlását. Szakmailag megbocsáthatatlannak tartotta, hogy a központi ukáz miatt el kellett hazudni a tényeket, és nem figyelmezették időben a lakosságot. Ahogy visszaemlékszik, még a veterán kommunista újságírók is, aki a rendszer elkötelezett hívei voltak, ők is felháborodtak ezen.


Arról is hallani, hogy épp Szombathelyt érhette a legnagyobb dózis - május elsején ugyanis zivatar volt

Többen azóta is azt állítják, a május elsejei zivatar miatt hazánkban itt Szombathelyt és a környéket, valamint Ausztriában Tirolt érte a legnagyobb dózisban a káros sugárzás.


Hirdetés
Arról, hogy valójában milyen dózissal kaphatott a sugárzásból a Nyugat-Dunántúl és az ország, azóta is eltérő véleményeket hallani. Kozma Gábor újságíróként találkozott olyan szombathelyi bőrgyógyásszal, akinek volt olyan betege, aki azt állította, a sugárzás miatt kapott bőrrákot. 1986. május 1-jén ugyanis eleredt az eső Szombathelyen, ez tény. A férfi szabadban tartózkodott, sietett haza, mert hirtelen jött a vihar, nem volt nála esernyő. Felhúzta a kapucnis kabátját, aminek a végén volt egy gomb. A gombról azonban, ahogy sietett hazafelé, rácsöpögött az orrára az eső. Pontosan ezen a ponton, évekkel később jelent meg a bőrrák. A szombathelyi bőrgyógyász egyébként számtalan ilyen esettel találkozott.

Tömeges járványos hasmenés – sugárzás kizárva, írja a korabeli sajtó
Május 5-dike után, ha a korabeli lapokat nézzük, nálunk is változott a kommunikáció, egy magyar tudós nyilatkozott a radioaktív sugárzás következményeiről. Május 6-dikán a szovjet kormányközleményt adtak közre. Május 7-dikén - írja összefoglalójában Pusztai Sándor - nagy terjedelemben írhatták meg a szovjet kormánybizottság beszámolóját. Ebben elismerték, hogy nagy mennyiségű radioaktív anyag került a szabadba és két halotton túl 204 ember szenvedett sugárzást. Május 8-dikán azonban az újságok már biztatóan közölték, hogy a Balaton és a Velencei-tó vize fürdésre alkalmas.


Hirdetés
Egy másik írásban az emberek között szóban terjedő járványos hasmenésekre adott magyarázatot a KÖJÁL vezetője. Szerinte csak a labilis idegrendszerű embereknél fordul elő ilyen tünet (tehát nem cáfolja a tényt, hogy a hasmenés előfordulása feltűnően gyakori) – emellett a híresztelések cáfolataként elmondta, a rádió és a sajtó útján közölt mérési adatok több ezerszerese okozhatna csak káros tüneteket az emberi szervezetben - olvashatjuk Pusztai Sándor írásában, a szon.hu-n.