A 80 éves néninek katétert akarnak beültetni, de ekkor döbben rá a meglepő igazságra !



Marco Deplano urológusként dolgozik egy kórházban Szardínia szigetén. Fiatal kora ellenére sok komoly betegséggel és ennek következményeivel kellett szembenéznie munkája során.Sajnos nem minden beteggel kapcsolatosan végződött happy end-del a kezelés.


Hirdetés
Egyik nap találkozott egy beteggel, akit nagyon sokáig nem tudott elfelejteni. Ezt írta az esetről a Facebook-on:

“Ma felhívott egy kollégám és konzultálni akart egy beteggel kapcsolatban. Egy teljesen normális nap volt. Egy hölgyről volt szó aki halálos rákbeteg és a veséi sem működtek már jól. Megvizsgáltam a hölgyet.




-Jó napot, mondtam ahogy beléptem az orvosi szobába.

-Jó napot, válaszolta  a vörös hajú, gyönyörűen kilakkozott körmű hölgy, aki 70-80 év között lehetett.

Átnéztem az orvosi papírjait és egy ultrahang vizsgálatot csináltam nála.

-Sajnos a vesék nem működnek jól és ezt azt jelenti, hogy katérert kell majd beültetnünk, mondtam neki.

-Elnézést, de ez azt jelenti, hogy két zacskó lesz majd a testemen?

-Sajnos igen.

Aztán csendben ültünk egy darabig, ami számomra örökkévalóságnak tűnt. Aztán a hölgy szomorúan rám nézett:

-Magát hogy hívják?

-Deplano.

-Mi a keresztneve?

-Marco.

-Marco, gyönyörű név. Van néhány perce?

-Temészetesen, válaszoltam.

-Én már halott vagyok. Tudja mire gondolok?

-Nem, sajnos nem, -válaszoltam zavarodottan.

-Meghaltam 15 évvel ezelőtt, amikor a 33 éves fiam szívinfarktusban elhunyt. Én is meghaltam aznap.

-Ó, igazán sajnálom.


-Akkor én is meghaltam és 10 évvel ezelőtt is meghaltam amikor először rákot állapítottak meg nálam. De most már nem kell harcolnom. Gyermekeim és unokáim jól vannak. A fiammal akarok találkozni. Hány nappal fogok tovább élni ha ezek a zacskók rajtam lesznek? Mekkora terhet fogok a gyerekeimre róni? Úgy akarok meghalni mint egy tisztességes nő.

Hirdetés

Mi lesz, ha nem kérem a kezelést? Fáradt vagyok. Szeretnék Istennel találkozni. Mondja meg őszintén, szenvedni fogok?

-Nem, úgy dönt ahogy Ön akar, de az a két zacskó…

-Marco, nem akarom. Az én életemről van szó és én eldöntöttem. Ha valamit tenni akar értem, vegye le rólam a műszereket, hadd menjek haza, fagyizni akarok az unokámmal.

Szóhoz sem jutottam. Elfelejtettem a dühömet, a fáradtságomat, mindent. Teljesen meztelen voltam. Elfelejtettem mindent amit a könyvekből tanultam. A halál előtt teljesen fegyvertelennek éreztem magam.

Elfordultam és úgy csináltam, mintha írnék valamit a dossziéba, hogy a nővér ne lássa a könnyeket a szememben.

-Marco, szomorú lettél emiatt?

-Igen, -válaszoltam.

-Nem baj, fontosnak érzem magam emiatt. Megtenne valamit? Ha a gyerekeim felhívják Önt a kezelések miatt, mondja nekik, hogy rendben vagyok, ok?

-Persze, azt fogom tenni – válaszoltam buta hangon.

-Imádkozni fogok érted, és a fiamért.

-Nagyon köszönöm – válaszoltam.

Abban a pillanatban ő volt számomra a leggyönyörűbb nő, nagymama és anya a világon. Áradt belőle az igazi szeretet.


Szavai valami nagyon fontosra hívták fel a figyelmemet. A halál az élet utolsó fázisa, nincs mitől félni.

Ezeket a dolgokat a tanulmányaink során sem tudjuk megtanulni. Annyira kicsinek éreztem magam abban a pillanatban.


Hirdetés
A szenvedés is a szeretet része és gyakran ez közelebb hozhat embereket, mint a szeretet.

Mindegy mit csinálunk az életünkben, túl sok időt szentelünk azoknak a dolgoknak, melyek nem is olyan fontosak.”

Úgy gondoljuk Marco szavai gyönyörűek! Egyetértesz velünk? Oszd meg ezt a cikket a Facebook-on.