Panelban lakom, és lakik alattunk egy roma család. Vittem ma le nekik könyveket, majd sírva fakadtam, amikor megláttam mit csináltak vele


Van alattunk a házban egy szociális lakás, és lakik benne egy szegény roma család, három iskolás félárva kislány, meg a többiek.
A legnagyobbnak, az ötödikesnek nem sikerült túl jól a bizonyítvány, az irodalom különösen nagy problémát jelentett, mert a kötelező ugye a Pál utcai fiúk volt, amiben "nincs egy darab lány sem, meg amúgy is nagyon unalmas volt ez az egész fiú-banda háborúsdi". Kiderült persze, hogy nincs alternatíva, otthon nincsenek náluk könyvek. Egy darab sem. A két nagyobb délután végül kapott tőlünk egy-egy Roald Dahl kötetet (Matilda, Boszorkányok), a kicsi meg egy mesekönyvet. Tegnap délután óta csillogó szemekkel, teljesen elvarázsolva olvasnak a kertben, és nagyon boldogok. A kicsi már délelőtt csengetett, és visszahozta a könyveket, és kért másikat, mert amit adtunk, azok nagyon tetszettek nekik. Azóta előkerült egy újabb csajszi, az egyik kis barátnőjük, hogy neki 21 éveseknek való "horroros" könyv kell, és egy csomó minden más. 


Hirdetés

Mondtam, körülnézek. Délben visszajöttek egy listával, hogy a családban hány éveseknek, milyen típusú könyvet szeretnének. Az már csak hab a tortán, hogy örültek, amikor kiderült, hogy megtarthatják a könyveket. Ezt csak azért meséltem el, mert nekünk nagyon jó kedvünk lett ettől, hátha feldobja a ti napotokat is. Itt a könyvhét, jön a nyár, olvassatok ti is minél többet! (Szerencsére még sok olyan könyv van a házi könyvtárunkban, amit odaadhatunk nekik.)

Hirdetés