Az előbb csengetett egy öltönyös aktatáskás fazon.. 1 óra eltelt azóta, de még mindig sokkos állapotban vagyok


Az előbb csengetnek. Kimegyek, teljesen normálisnak tűnő, öltönyös, aktatáskás, negyvenes fazon áll a kapuban.
- Üdvözlöm, segìthetek?
- Jó napot kívánok, Szabó Imrét keresem.
- Hát... nem itt lakik.
- Biztos?
- ...Biztos, ha itt lakna, tudnék róla.

Hirdetés
- De ez az X utca 23/A, nem?
- Nem, ez a 23.
- És akkor a 23/A hol van?
- Közvetlenül mellettünk, de Szabó Imre ott sem lakik.
- Honnan tudja?
- Onnan, hogy a szomszédaim, ismerem őket.
- De biztos hogy a nevüket is jól tudja?
- Biztos, kérem uram, bìzzon ennyire az értelmi képességeimben.
- Dehát a saját házszámát se ismeri.
(Itt már elkapott a harci ideg egy kicsit.)
- De igen, ez a 23, nézze meg, kint is van a házon.
- Látom, leesett a '/A' jelzés.

Hirdetés
- Nem, nem esett le, ez a 23, a 23/A mellettünk van.
- Akkor Szabó Imre ott lakik?
(Ezen a ponton végleg feladtam a próbálkozást.)
- Tudja mit? Igen, ott lakik, menjen és beszéljen vele.
- Ó, most nézem, olyan sokáig feltartott, hogy már nem maradt időm rá. Tegye már meg, kedves, hogy ha látja, szóljon neki hogy kerestem.
- Feltétlenül. Szabad megtudnom a nevét?
- Most mondtam, Szabó Imre.
- Úgy értettem, hogy az Önét.
- Na ne szórakozzon velem, hülye liba, erre nem érek rá!
És ezzel elviharzott.
Miután magamhoz tértem a sokkból, bezártam ajtót, ablakot és azóta csendben rettegek, nehogy visszajöjjön.

forrás: Pesten hallottam

Hirdetés