A tescóba ellopta valaki a táskámat, benne az Ipademmel. Este ismeretlen szám hívott, és akkor esett le az állam a földre!

Sokszor elvesztem a hitem az emberekben, mert hajlamos vagyok - társaim nagy többségéhez hasonlóan - először a rosszindulatot észrevenni másokban.
(pl. mikor beszállok a metróba és nem lép arrébb az ajtóban álló, hogy én is beférjek, általában villámokat szóró szemmel elküldöm magamban Mucsaröcsögére; vagy ha kiengedek valakit az ajtón és nem köszöni meg, fejben már is megkapja a "paraszt!" billogot)

Hirdetés
Hát most kaptam egy leckét az élettől:
Karácsonykor a barátom meglepett egy ipad-del, ami azért is volt szívmelengető ajándék, mert inspirációnak szánta a munkámhoz, amiben akkor éppen megtorpanva éreztem magam (kreatív munka).

Azóta nem telt el nap, hogy ne használtam volna: 32 GB képpel-videóval és rengeteg jegyzettel gazdagítottam, és persze az összes munkám hozzáférését is tárolja.
Tegnap este enerváltan kóvályogtunk az Arena TESCO-ban, összegyűjteni a hétvégi fesztivál munícióit... Nem is tudom -
talán agyhugykövet kaptam és ezért, de - ÉN HÜLYE- egy béna vászonszatyorba bugyolálva beleraktam az ipadet a bevásárlókocsinkba, majd leszakadtam a többiektől és percekig bámultam az éretlen zöld banánokat a gyümölcsosztályon.😵

Hirdetés
A lényeg, hogy míg távol voltam, a barátom valószínűleg véletlenül átpártolt egy másik bevásárlókocsihoz, ami üres volt, s azzal haladt tova a miénk helyett, nekem pedig már csak este jutott eszembe, mikor hazaértünk, hogy 'ÚRISTEN, hol van az ipad?!?!?!?!?!'
Ma reggel megszakított sírógörcsök közepette hívogattam az Aréna Pláza összes diszpécserét és biztonsági apparátusát, mert meg voltam róla győződve, hogy valaki kiemelte a kosarunkból, és kereket oldott vele.
Aztán 100 reménytelen hívás után a 101. kontakt számon egyszer csak egy kedves férfi hang fogadott: " na és mi is volt pontosan abban a vászontáskában?"
Akkor már tudtam, hogy egy angyali embertársam megtalálta és nem haza rohant vele, hanem az információs pulthoz, ahonnan végül a talált tárgyak osztályán landolt.
100 szónak is 1 a vége:
NAGYON KÖSZÖNÖM NEKED kedves Idegen!:
Mert megmaradnak nekem az emlékeim, a munkáim, a legkedvesebb ajándékom, a privát belépési adataim, mert újra nézhetem esténként ágyban fekve a Netflixes sorozataimat... de leginkább azért, mert
visszaadtad nekem az emberekbe vetett- elveszettnek hitt- bizalmamat!
Egy Hős vagy!

Hirdetés